Ukrajna egyre inkább kifogy az emberanyagból – előbb a harcolni akarókból és lassan már a harcolni képesekből is

Elképesztő méreteket öltött az ukrajnai mobilizáció, a toborzók gyakran nyúlnak brutális eszközökhöz.

Nemcsak teoretikus, de nagyon is gyakorlatias elképzelései voltak a trianoni trauma kezelésének lehetőségeiről.
Néhány évvel ezelőtt a komáromi városházán a jellegzetesen trianoni sorsot megélő város történetéről forgatva felvételt készítettem egy emlékezetes eseményről. Tucatnyi felvidéki magyar, idősek és fiatalabbak magyar állampolgári esküt tettek. Az ünnepség után néhányan odajöttek hozzám, hangsúlyozva, hogy ez életük egyik legfontosabb, régóta várt eseménye, de van egy fontos kérésük: a filmben lehetőség szerint ne mutassam az arcukat. S mindez történt három évtizeddel a kelet- és közép-európai rendszerváltozások után.
A losonci születésű Duray Miklós az 1960-as évek közepén indította útjára a felvidéki magyar fiatalok politikai hatalomtól független szervezkedését. Fontos alakja volt az 1968-as prágai tavaszt megelőző évek független gondolkodóinak. Szereplése, majd később jogvédelmi tevékenysége, a Charta ’77-ben való részvétele, kétszeri bebörtönzése és nemzetközi visszhangot, illetve összefogást kiváltó közszereplése folytán az egész Kárpát-medencei magyarság meghatározó személyiségévé vált.